Miami blog

(Take that-Never forget)- nem akatam ilyen nyálas számmal befejezni a blogot, de ez megy a mondanivalóhoz! :o)

Jól van! Tudom! Ok! 4 hónapja nem írtam befejező hozzászólást! Az igazság, először furcsa volt, hogy ne gondoljak minden nap arra, hogy mit is írjak nektek. aztán hirtelen minden furcsa volt itthon. Aztán minden ugyanolyan lett, mint ha el sem mentem volna, ami még jobban meglepett! Aztán jött a szülinapom, barátnőm lett, tanfolyamra kezdtem járni, állásom lett, munkám lett, karácsony lett, újév lett, kevesebb dolgom lett, és most mielőtt megint sok dolgom lesz megírom ide ezt a pár sort.

Több mint valószínű, hogy ezt már soha senki nem olvassa el. Az MSN-enről és IWIW-ről már levettem a hivatkozást, és szép lassan mindenki elfelejti, hogy valaha is létezett ez a z oldal. Viszont így írhatok, amit csak akarok! :o)

A világ is nagyon megváltozott az elmúl hónapokban. Gondoljunk csak arra, hogy az USA új elnöke afro-amerikai, az F1 világbajnoka is az, kishazánk majdnem csődbement, és a világ legnagyobb vállalatai azt sem tudják mit csináljanak vállság hangulatukban. Hol van már a 142-es dollár (épp a percekben érte el a 220-at) és hol van már 3%-os GDP növekedés (örülünk, ha nem lesz ennyi visszaesés). De elmúlt a CHF hitel és a Szlovák Korona is, van helyettük Euró, drágábban. A világ alapjaiban változik meg ezekben a pillanatokban, legyünk résen!

Viszont Miamiba már nem kell vízum, kell helyette sokkal több pénz! Idán biztos nem engedhetném már meg magamnak ezt a túrát. Még egyszer köszönöm a korábban már felsoroltaknak, hogy ez megadatott.

És hogy mi lesz velem? Ki tudja! Egy biztos, a blogolás addiktív tevékenység! :o) Ki tudja, még az is lehet, hogy találkozatok írásaimmal még itt-ott! ;o)

Egy kis videóval köszönöm el, ami pont a változásokról szól:
 

Vigyázzatok magatokra és egymásra!
 

Köszönöm, hogy olvastatok!
 

Üdvözlettel: Lájer Balázs
 

Már egy hete itthon vagyok, és közben hírtelen elmúltam 26 éves. Pörgés van, végre, pont, amit úgy hiányoltam a vége felé Mimai-ban. Alacsonyan repkednek az állásajánlatok és még mindig rengeteg ember várja, hogy élőben tartsak neki élménybeszámolót. Nem unatkozom, de ez így van rendjén. Mielőtt a következő poszttal végkép lezárnám a blogomat, nézzünk egy kis statisztikát:

5 hónapot, egészen pontosan 257 napot, még pontosabban 15430 órát töltöttem az államokban. Ebből kb 3,5 hónapot MiamiBeach-en, mindent összevetve 2 hetet Miamiban, 11 napot NY-ban, 8 napot LA-ban, 4 napot Key Westen-en, 3 napot Orlando-ban, 3 napot Fort Lauderdale-ben, 1 napot Cincinetti-ben és egy fél napot Atlantában töltöttem. Biztosan találkoztam több százezer emberrel köztük 3 régen látott rokonommal. Meglátogatott az egész közeli családom és a legjobb barátom. 13-szor ültem repülőn összesen kb 45 órát. Csak a Miami reptéren jártam vagy hússzor és még ezen kívül 5 másikon. Legalább négy jó barátot szereztem és megismerem még legalább 20 másik jó embert. Fürödtem két óceánban és biztosa vagy 50 féle olyan ételt és italt kóstoltam, amit még eddig soha. Pont ugyanolyan magas és ugyanannyi kiló vagyok, mint mikor elmentem itthonról, csak a bőröndjeim súlya nőtt meg drasztikusan. Jártam legalább 10 klubban és táncoltam minimum 100 lánnyal. A holnapival együtt írtam 93 postot a blogra, abba bele sem merek gondolni hány karakter lehet ez. Annyi bizonyos, hogy sosem ítam még ennyit egy témáról előtte soha… szerintem a szakdolgozatom is rövidebb! És mindeközben megtanultam 1 nyelvet, amit a világon a harmadik legtöbben beszélnek. (Azt nem írom ide menyi pénz költöttem, mert nem akarok vagyonosodási vizsgálatot kapni! :o) )

Csak ennyi lenne? Nem nem! Hát persze, Ti, kedves olvasók, hányan és hányszor követtétek ezt figyelemmel:

Azt hitétek vége? Még nem teljesen!

Egyelőre még itt ülök a suliban, szóval most jön a meglepetés rovat amit még korábban ígértem. Rengetegen segítettek abban, hogy itt lehessek és mindenkinek egyenként nagyon köszönöm! Mindenkit biztosan nem tudok majd felsorolni, de kérem bárki aki kapcsolatba került velem amíg itt voltam és legalább egy mosolyt, egy kedves mondatot, vagy ennél többet adott hozzá a kalandomhoz, tudja, hogy köszönöm neki!

• Legeslegelőször nagyon köszönöm Anyukámnak és Apukámnak a nem kevés anyagi és a még több erkölcsi és lelki támogatást! Nélkülük biztosan nem lettem volna itt és főleg nem lennék az aki most vagyok!
•  
• Nagyon köszönöm Verocs nővérkémnek a plüss krokodilt, ami megvédett minden bajtól, és hogy kijött hozzám és megnézte velem Amerikát! Ő sem fogja megúszni, hogy ne olálkodjak Stutgart körül! ;o)
•  
• Köszönöm nagyon Marikának, Anitának és Ricsinek, hogy gondunkat viselték itt kint. Sok szépet láttunk együtt, és remélem minél hamarabb újralátjuk egymást.
•  
• Köszönöm az erős olajárnak, hogy ilyen olcsó volt a dollár amíg itt voltam, ez sokat segített, hogy kijöjjek a pénzemből.
•  
• Köszönöm Lacinak, hogy jó barát volt az 5 hónapon keresztül.
•  
• Köszönöm Juditnak az EF-tól, hogy segített megszervezni az utamat.
•  
• Köszönöm Bery-nek, hogy ígéretét betartva tényleg kijött és remek két hetet töltöttünk együtt.
•  
• Köszönöm a tanáraimnak, legföképp Peggy-nek, hogy csak azért is megtanított angolul.
•  
• Köszönöm minden barátomnak akit itt ismertem meg, hogy jófejek voltak és felvidították a mindennapjaimat.
•  
• Köszönöm a suli és a hotel személyzetnek, hogy etettek, itattak, takarítottak és vigyáztak ránk.

És most már tényleg irány a reptér, elég nehezek a bőröndjeim, szurkoljatok, hogy ne legyenek 32 kiló felett!!!

(City and Colour - Comin' Home) - Ez egy szép szám és az egész szöveget érdemes meghallgatni!

Hát ez a nap is eljött, egy órán belül elhagyon a szállodát, kijelentkezem az EF-ből és irány a reptér. Sajnos tudom, hogy a MIA-n nincs net, így onnan nem fogok tudni bejelentkezni. Pont most gondoltam bele, hogy kb 20-adszorra leszek az itteni reptéren, annyi ismerősöm jött és ment már és én is annyiszor repültem ide, vagy el innen. Hát most egy darabig biztosan utoljára látom majd ezt a vidéket. Frankfurtból majd megpróbálok bejelentkeni, de ha véletlen nem siekeülne, akkor 9-én délelőtt a saját szobámból.

Hát Good By Miami! Helló Budapest!!! ;o)

Az utolsó értékelésemben az embereket és az Ő munkájukat fogom értékelni. Alapvetően szeretem az embereket és érdekelnek a gondolataik, meg hogy mit miért gondolnak úgy ahogy mondják. Legtöbbször nem az alapján ítélem meg a körülöttem lévőket, hogy mit tesznek, hanem hogy milyen szándékkal teszik azt.

No, az utolsó napokra már csak pár apró izgalom maradt. Itt van például ez a hurrikán invázió, az ember azt sem tudja hová kapja a fejét. Alapvetően viszont szerencsésen alakul a helyzet, főleg az én szemszögemből. A következő vihar, ami úgy tűnt, hogy telibe kapja Miami-t csak kedd estére vagy szerda reggelre ér ide. Mármint ha tényleg ide ér. 3-4 óránként módosítják az irányát délre. A lényeg, hogy hétfőn én még gond nélkül el tudok repülni, ha minden jól alakul.

Lassan itt a hazaindulás ideje, és egyre többet hallom mindenkitől a kérdést:  „Mit fogsz csinálni, miután hazaérsz?”

p.s.: Nem érdekelnek MLM rendszerek.

És most akkor nézzük magát az EF Miamit! Végül is erről szólt az egész blog, így ezt részben, részletesen ki is fejtem. Ma a fizikai dolgokról lesz szó, holnap az emberekről.

Ez valószínűleg az utolsó rovat amit a miamiblog megél. Itt az eddig történtek összefoglalását olvashatjátok majd pár mondatban és számszerűen egy 10-es skálán. Az összes véleménye természetesen szubjektív.

Legelőször is mindenkit megnyugtatnák, nincs hurrikán a környéken! Egészen pontosan a közvetlen környéken! Gostav New Orlins-nal jár Hanna pedig leghamarabb is holnap estére érkezhet meg ide, de ennél még valószínűbb, hogy nem is ér el idáig. Per pillanat süt a nap és kicsit fúj a szél. Semmi ijesztő!

A hétvégén nem igazán történt sok minden. Elbúcsúztunk csoportosan Peggy-től egy jó steak keretében. Ez nagyon jó este volt! Az EF olimpia sajnos elmaradt érdeklődés hiányában. Per pillanat nincs túl sok ember a suliban, olyan 200-an lehetünk maximum. Ahogy néztem nem is jön túl sok ember mostanság. Hazament az utolsó szobatársam is, ha minden igaz az utolsó hetet egyedül töltöm, aminek őszintén tudok most örülni!

Pontosan egy hetem van még hátra!

(Frank Sinatra - Fly Me To The Moon)

Már csak 11 nap van hátra és indulok haza. Igazából már majdnem minden láttam amiért jöttem. Holnap megyünk még aKennedy Űrközpontba, ami az utolsó távolabbi cél ami érdekel. Reggel 6-kor indulunk, és este 11-re jövünk haza. Kimerítő lesz, de biztosan nagyon érdekes.

Óriási gratuláció a Magyar Férfi Viziladda válogatottnak!!! Nyagyon jó érzés, hogy valakire igazán büszkék lehetünk itt kint is, pláne, hogy pont a helyiekkel játszottunk a döntőben.

Viszont dícséret illeti az USA csapatát is, két félidőn keresztül igazán komolya ellenfelek voltak és véleményem szerint csak a tapasztalat hiánya, hogy később már nem tudtak ütemet válltani. Sajnos a helyi TV végül nem közvetítette élőben a meccset, csak online. Jobb volt mint a semmi, bár néha elment a kép, elment a hang és egyátalán nem volt kommentár, de így is végigizgultuk hajnali 3:40-től a a szálloda lobbijában.

Volt olyan bátor helyi, aki még fogadott is velem 5 dolcsiban, hogy Ők nyernek. Már bánom, hogy nem fogadtam kétszer annyiban!

A Dolphins meccs is remek volt. A 7. sorban ültünk, gyakorlatilag métereke a pályától, ráadásul pont az orrunk előtt szerezte a csapat 2 Touchdown-ját. A végén 24 -0 -re vertük a KC-t ráadásul valóban jó játékkal! Gratula nekik is! Csak így tovább a szezon kezdet után is!

Először is gratulálok a magyar aranyérmeseknek, érmeseknek, pontszerzőknek és döntősöknek!!! Nagy örömet szereztek nekünk is, akik épp nincsenek otthon!

Ma esti fix programunk a vizilabda döntő, amit, miután az amcsikkal játszunk, itt is élőben nézhetünk! Nagy szurkolás lesz!!! Mez, zászló, minden! :o)

Előtte viszont megyünk a Miami Dolphins - Kansas City Chiefs meccsre. A legutóbbi pre-season meccsen nyertek a delfinek, ráadásul idegenben, reméljük a hazai meccs is jól alakul majd.

A hétvége leginkább napozásal telt eddig, ki kell használni minden percet, amikor nem esik az eső. Mégsem mehetek haza úgy, mint aki Alaska-ban volt fél évig!

Mai pozitív meglepetés, hogy van internet kapcsoalt a medence partján, és elég stabil ahhoz, hogy akár iPhone-ról is tudjak MSN-ezni! :o) Ez persze csak hab a tortán, de én örültem neki!

HAJRÁ KEMÉNY LEGÉNYEK!!!

(Ez a post a totalcar.hu belsőség blogjának autómánia rovata alapján készült és talán majd ott is megjelenik, én legalábbis elküldöm oda is.)

No, elvonult a vihar. Olyannyira, hogy ma még a nap is sütött! Gyorsan ki is feküdtem, hogy mégse úgy nézzek ki mikor hazamenyek, mint aki Alaszkában töltötte a nyarat. Az egyetlen kellemetlenség csak a szél, ami elég komoly tempóban hordja a homokot. Aki már látott ipari homokfújót, tudja miről beszélek… kellemetlen. De a szépségért mindent! Lassan talán a suli medencéje mellé is visszakerülnek a napozó ágyak és a lakat is lekerül az ajtóról.

A legfontosabb, hogy aggodalomra semmi ok. A Fay továbbra sem hurrikán, csak trópusi vihar, egyelőre még nincs 1-es kategóriás se. Összehasonlításképpen a New Orlins-t megtépázó vihar 4-es kategóriás volt, a skála 5-ig terjed. De a lényeg, hogy a kislány így sem érinti Miamit, a nyugati parton megy végig, és remélhetőleg ott sem okoz különösebb károkat.

Pillanatnyilag igencsak fúj a szél és vízszintesen esik az eső. Megkértek minket, hogy ha nem életbevágó ne menjünk ki az utcára holnap reggelig. A tenger sötétzöldre váltott és komoly hullámok vannak. A pálmafák igencsak meghajlanak a szélben és apróbb dolgok repülnek a levegőben, nem árt odafigyelni. Mindent összevetve inkább érdekes, mint félelmetes. A Nautica esőkabátom jó szolgálatot tesz most! Köszi anyu, mégegyszer!
 

(Bob Dylan – Hurricane)

(Louis Armstrong - What a Wonderful World)

Először is már megint nem volt net napokig, sajnálom, hogy nem tudtam jelentkezni.

(Ladánybene 27 - Kell egy ház)

Helló emberek!

Eltelt az első hetem Miamiban, úgyhogy itt az ideje hogy reportáljak.

Na de kezdjük az elején. Júli 27.-én indult a repzi Pestről. Minden tutinak tűnt, sőt még repülés közben azt írták ki, hogy fél órával korábban érkezünk a tervezettnél (túl szép hogy igaz legyen). A gond csak annyi volt, hogy mikor elértük Amerika partjait, bejelentették, hogy New York felett iszonyat vihar van és a JFK nem fogad repülőket. Így kőröztünk egy darabig hátha megkapjuk az engedélyt. Aztán mikor már úgy volt, hogy leszállunk máshol tankolni, akkor szóltak, hogy szabad a leszállás. Bíztam benne, hogy mivel Balázs gépe vagy 4 órával korábban érkezett NY-ba, akkor még nem volt vihar. De mikor bekapcsoltam a telefonom, egyből jött az sms, hogy Ők meg leszálltak máshol és nem tudni mikor indulnak tovább. Hát végül csak másnap reggelre esett ez az időpont, úgyhogy első estémet egyedül kellett eltöltenem a nyüzsgő város szívében. Mivel a mi gépünk is késett vagy egy órát és a reptéren a taxiknál is 25perces sor állt, így már sötétedett, mikor odaértem a China Town és Little Italy határán lévő szállásra. Elfoglaltam a szobát, lepakoltam és elmentem vacsorázni. Utána sétálgattam kicsit a környéken csináltam pár fotót, aztán mentam aludni , hogy bírjam a másnapi városnézést.

Jól döntöttem az alvással kapcsolatban, mert mikor Balázs megérkezett reggel 10körül, nekivágtunk Manhattan utcáinak és egy ebéd és egy frissítő zuhanyszünet közbeiktatásával hajnali fél 2ig túráztunk. Voltuk 3 órás hajótúrán, végig mentünk az 5. utcán, megnéztük a Central Parkot, sétáltunk a Broadway-en, megmásztuk az Empire State Buildinget és csináltunk pár fotót a Times Squeren. Elég feszített volt a tempó, de nagyjából mindent megnéztünk laza 15 és fél óra alatt és ez a lényeg.

Másnap indult a gép Miamiba. Valamikor délután érkeztünk a Miami Beachen fekvő hotelbe (The Clay Hotel). Gyorsan lepakoltam és irány a tengerpart. A nap már lenyugvóban volt, de rögtön bezúztunk az óceánba, ami legalább 30 fokos volt. Utána lezuhanyoztunk és nekivágtunk az éjszakának. Először felmentünk egy hotel tetejére, ahol medencés partik szoktak lenne, de sajnos ott nem volt túl nagy pörgés, úgyhogy átmentünk egy másik helyre, ahol már ízzott a buli. Találkoztunk pár magyar lánnyal, táncoltunk, ittunk aztán mentünk aludni, mert a NY-i gyorstalpaló városnézés még a lábunkban volt. Másnap lustulás, sörözés a parton, semmi komoly, de a nyagy meleg miatt nem is igazán lehetett mást csinálni.

Csütörtökön béreltünk autót és elmentünk egy magyar párral vásárolni egy outletbe, ami 1 órára volt Miamitól. Ott is elköltöttünk egy napot, megy egy csomó pénzt, de azt itt nem nehéz. Másnap reggel 2 magyar lány társaságában nekivágtunk egy újabb túrának Amerika legdélebbi pontjához, a Florida Keys nevezetű szigetcsoporton végighaladó autópályán, Key Westhez. A fehér kabrióval csak úgy hasítottunk - persze csak a sebbességkorlátokon belül - az autópályán, és közben arra gondoltunk, milyen nehéz is az élet. Útközben megáltunk a Bahia Honda State Key nehezetű szigeten egyet strandolni. Hát nem volt semmi! Fehér homok, tenger főlé benyúló pálmafák, egzotikus halak és szinte már forró tengervíz fogadott minket (hát, ilyen paradicsom féleség volt). Koraeste értünk Key Westre. Kivettünk egy kellemes kis szobát, egy kellemes kis szállodában, pancsoltunk egyet a medencében, aztán mentünk naplementét nézni, és vacsorázni egy jót. Vacsi után még jártuk kicsit a várost, aztán áztattuk magunkat még a medencében, mielőtt lefeküdtünk, hogy reggel korán vissza tudjunk indulni Miami Beachre.

Tegnap este bementünk vacsorázni Miamiba és megnéztük milyen ott az éjszakai élet. Végigurultunk az Ocean Drevon és sétálgattunk, koktailozgattunk a Baysideon. Ma megint jó meleg van, bár viharos volt éjjel az idő, ez itt sokat nem hűt a levegőn. A mai nap csak a lazításról fog szólni, meg lehet este buli lesz.

Most ennyi, de sokminden áll még előttünk. Pár képet még felraktunk a galériák közé nézegessétek bátran.

Üdv mindenkinek!

Gábor, a.k.a Bery, a.k.a. TH

Képek itt!!! (http://picasaweb.google.com/lajerbalazs/Bery)

Remek dolog Amcsiben repkedni! Vagy hát igazából nem! Aki ismer tudja, hogy szeretek repülni, de ez már kicsit kezd sok lenni...

De hogy miért mondom ezt? Per pillanat Hartford-ban vagyok. Igen, én sem tudom hol van az! A szituáció valami olyasmi, hogy NY-ban valami vihar tombol, és a gépüngben is elromlott valami, így kb 4 óra repülés utrán (a menetidő 2:15 lett volna) itt kötöttünk ki. Először úgy volt, hogy magyünk tovább, aztán úgy, hogy buszozunk majd, most az van, hogy valami szállodában alszunk és holnap tovább... Fejetlenség magasfokon. Nekem még viszonylag mázlim van, mert csak kézipoggyászom volt, de a legtöbben kb egy órája hiába várják a bőröndjüket.

Közben Bery NY felett van már, bár még nem szálltak le, egyelőre ennyit tudok róla, úgy tűnik több mint egy órát késnek ők is:

A Delta oldalán követni lehet a járatokat: ez Beryé, a 99-es, ez az enyém a 678-as.

Szurkoljatok!

UPDATE: Bery leszállt NY-ban, beszéltünk telefonon, én még mindíg várom mi fog történni.

UPDATE 2: Most vagy kocsit kapunk, vagy szállodát... Közben Bery már a taxira vár, reméljük nem lesz belőle gond, hogy az én nevemre van foglalva a szoba!

UPDATE 3: Száloda lett belőle. Itt csücsülök a reptértől 5 percre lévő Fairfield INN-ben, ami az egyik lánca a Marriott-nak. Korrekt szoba, még majdnem kár is, hogy csak össz 6 és fél órát tölthetek itt, ugyenis 5-kor irány a reptér, 7-kor megy a gépem NY-ba, 8-ra ott is leszek ha minden igaz. Bery is elfoglalta a szállást, az ottani portás is rendes volt, telefonban elmondtam neki, mi a helyzet, mondta, hogy semmi gond. A vicces csak az, hogy mint utóbb kiderült 40 percnyi kocsiútra vagyunk épp egymástól! Móka az élet! No megyek aludni!

UPDATE 4: Most indulok a reptérre, remélem már minden rendben megy a mai géppel. Szurkoljatok!

UPDATE 5: Végre kint a reptéren, de persze a gépünk már most fél órát késik... kicsit kezd unalmas lenni, hogy másfél napig tart egy 2 órás út... Talán 7:30-kor mostmár tényelg elindulunk és akkor 9, fél 10 köröl már Manhattan-ben lehetek.

UPDATE 6: Végre beszállás, meglátjuk milyen reptéren szállunk le.

UPDATE 7 (Final): Vágül pont 10-re értem a hotelbe, ahol a reggelinál megtaláltam Bery barátomat. Nem is késlekedtünk, kihasználva az időt nekivágtunk a városnak. Egy napos NY gyorstalpaló: eddig volt 3 órás hajótúra Manhattan körül, voltunk az Empire State Buildingnél, Time Squernél, Rocefeller Centerben, Central Parkban, Grang Centralnál, Litle Italiban és Chie Towban. Most gyorsan lefürdünk és jöhet az Empire kilátó, majd este valami vacsi után a Wall street és a Bookline híd. Komoly lesz!