Már egy hete itthon vagyok, és közben hírtelen elmúltam 26 éves. Pörgés van, végre, pont, amit úgy hiányoltam a vége felé Mimai-ban. Alacsonyan repkednek az állásajánlatok és még mindig rengeteg ember várja, hogy élőben tartsak neki élménybeszámolót. Nem unatkozom, de ez így van rendjén. Mielőtt a következő poszttal végkép lezárnám a blogomat, nézzünk egy kis statisztikát:

5 hónapot, egészen pontosan 257 napot, még pontosabban 15430 órát töltöttem az államokban. Ebből kb 3,5 hónapot MiamiBeach-en, mindent összevetve 2 hetet Miamiban, 11 napot NY-ban, 8 napot LA-ban, 4 napot Key Westen-en, 3 napot Orlando-ban, 3 napot Fort Lauderdale-ben, 1 napot Cincinetti-ben és egy fél napot Atlantában töltöttem. Biztosan találkoztam több százezer emberrel köztük 3 régen látott rokonommal. Meglátogatott az egész közeli családom és a legjobb barátom. 13-szor ültem repülőn összesen kb 45 órát. Csak a Miami reptéren jártam vagy hússzor és még ezen kívül 5 másikon. Legalább négy jó barátot szereztem és megismerem még legalább 20 másik jó embert. Fürödtem két óceánban és biztosa vagy 50 féle olyan ételt és italt kóstoltam, amit még eddig soha. Pont ugyanolyan magas és ugyanannyi kiló vagyok, mint mikor elmentem itthonról, csak a bőröndjeim súlya nőtt meg drasztikusan. Jártam legalább 10 klubban és táncoltam minimum 100 lánnyal. A holnapival együtt írtam 93 postot a blogra, abba bele sem merek gondolni hány karakter lehet ez. Annyi bizonyos, hogy sosem ítam még ennyit egy témáról előtte soha… szerintem a szakdolgozatom is rövidebb! És mindeközben megtanultam 1 nyelvet, amit a világon a harmadik legtöbben beszélnek. (Azt nem írom ide menyi pénz költöttem, mert nem akarok vagyonosodási vizsgálatot kapni! :o) )

Csak ennyi lenne? Nem nem! Hát persze, Ti, kedves olvasók, hányan és hányszor követtétek ezt figyelemmel: