A régi reklámra hajazva igazi hatásvadász módon mondhatnám: Ameriaki autót Amerikából! Ha az ember érzékeny az autókra, és először kerül ki az államokba az egészen különleges álmány az érzékszerveinek. Ez még akkor is igaz, ha pont mostanában kezd itt is kihalni a „V8-at a fűnyíróba is” életérzés. Az emberek úgy érzik drága a benzin. Persze mi ezen kuncogunk, hisz még mindig fele annyi mint nálunk, de tény hogy sokat drágánk ez elmúlt időben. Minden reklámban megemlítik hány mérföldet tesz meg az adott autó egy gallommal és enélkül az adat nélkül nincs értelme használtautó hirdetést feladni sem. Az autó eladások visszaesnek és az amúgy is híresen olcsó járművek még olcsóbbá vállnak. Ha ehhez hozzávesszük az igen olcsó dollárt, nagyon meglepődünk, ha egy helyi kereskedésbe betévedünk.

 

Engem személy szerint Mamiba űzött a sors, ami persze tele van baromi drága luxusautókkal. Az ember megfordul minden Ferradi és Lambo után, ez természetes, de az már sokkal meglepőbb, hogy ha igazi V8 hangot hallunk az bizony nagy eséllyel lesz valamilyen kisteherautó. De milyen nagyon szép is ez a sok nyitott Mustang! És mennyire jól néz ki az a Corvette még a két 911 között is. No és mi az a brutális? Bizony megint egy Dodge Charger. És mennyi itt a 350z és G35/G37 Cupé… Ingyen osztják ezeket valahol?

És ilyenkor indul be az ember agya: álljon meg a menet, lehet megéri ezt itt megvenni és hazavinni? Kezdjük a személyes kedvencemmel, a Chargerrel. Ez egy igazi full size car, és ezt amerikai méretekben kell érteni. Kb akkora, mint egy S merci, és ráadásul ennek távoli rokona. Még a Daimler-Chrysler időszakból megmaradt régi E merci alapjaira épül, a Chreysler 300-as édestestvére. De a lényeg hogy sugárzik róla a faragatlan brutalitás! Hogy mennyi? Egy 2006-os alig 34.267 mérfölddel 16.000 dolcsi? Az barátok között is alig több mint 2,5 millió forint… Esetleg olcsóbban is elvihető, ha a licit lejjebb állna meg.

 

Mondjuk 2003-as, 93.000Km-es TDCI Mondeo helyett? Igen, azt hiszem, kérném! Még akkor is, ha amúgy otthon legtöbbet egy Mondeo-val járok, és nagyon szeretem.

KÉP!

 

Persze lehet mondai ez alapmodell, gagyi V6, csak 2,5 liter, alig 180 ló, de higgyék el, elég. A vicces, hogy a Mondeom is V6, 2,5. Autózni tökéletes és még nem is olyan szomjas. No de jól van, engedjünk a kísértésnek, ha már Dodge, legyen HAMI! (Vigyázat! Szóvicc: Hami! Nyami!) Itt is egy 2006-os 37.935 mérfölddel, 5,7 V8, 5 sebességes automata, igencsak full extra, 340 ló… 17.800 dolcsi, 2,8 milla, vagy kevesebb, ha licitálunk… igen jó lesz. Pláne ezzel az iszonyatosan szép légbeömlővel a motorháztetőn!

 

Felmerül az emberben, ha ez ennyi használtan, mennyi újonnan? Erre ad választ a dodge honlapja, ahol megépíthetjük a saját autónkat. Az alapmodell internetes áron 21.935 dolcsi. Azaz 3,5 millió jó magyar forint. Ja, így már értem a használt árakat. Érdemes megnézni a DUB Editiont, hú de kéne!

 

No de ne ragadjunk le egy modellnél, vegyünk sportautót, mondjuk Mustangot! És akkor már a mostanit. No ebből rengeteg van eladó, gyakorlatilag utánunk dobják. Itt egy szép fekete 3 éves 11.795-ért, azaz 1.851.000-ért vagy ugye olcsóbban.

 

Esetleg egy jól felszerelt Cabiro 13.980-ért, kevesebb, mint 2,2-ért. Ennyiért már bőrök vagyunk, elektromos az ülésünk és természetesen elektromos a tetőnk.

 

Pont ilyet béreltem egyszer egy hétvégére. Meglepően jó autó ám. És megint csak, milyen szép!

 

Hogy mit durmolnak ott a hátsó sorban? Hogy gagyi a minősége? Hogy laprugós hátul? Hogy ezt még a 318 E30 Bimer is lenyomja? Önök akarták, jöjjön a kegyelemdöfés, legendásan jó japán sportautó fillérekért: 2005-ös 350Z, 65.000 mérfölddel, 15.000 azaz kb 2,4 milla.

 

Hogy törött volt és az nem kell? Rendben, gyönyörű hófehér 19.250-rért, azaz kerek 3 pénzért. Nesze!

 

És ez manuális válltóval értendő. Az automata olcsóbb. Mennyi is ez otthon? 7.750.000

Na jó ez egy évvel fiatalabb és kevesebbet futott. Sajnos hasonlóbb nincs, szóval engedek egy évért és 40.000km-ért 1,5 milliót, mert nagylelkű díler vagyok. Így már csak 6.250.000. Alig több mint 3.250.000-el drágább…

 

De ugyanezt végigjátszhatnánk még egészen sok 2-3 éves autóval. A Corvettek 25-35 ezer körül vannak, a 300C-k kb mint a Charger, és akkor még nem is beszéltünk olyanokról, mint pl a Staun Sky, ami ugye az új Opel GT, és szintén 20.000 körül árulják. Otthon 6,8 a legolcsóbb.

 

Mondjam tovább?

 

Látom bólogatnak, igen kihagytam valamit, az autó 8.000 km-re van rendeltetési helyétől, és nincs rajta magyar rendszám és forgalmi. Az eddigi legjobb ajánlatom a szállításra 1500-2000 dolcsi körül van, 15-30 nap. Többet is vártam már drágábban. Azért voltam ilyen nagyvonalú, mert ha az ember nekiáll kicsit alkudni, ez minden autó árában benne van. A forgalmi felhasználás kérdése. Én személy szerit szemrebbenés nélkül használnám amcsi rendszámmal otthon. Fogadjunk, hogy nehezebb lekérni a VPOP-nak az amcsi cégadatokat, mint a Szlovákokat. El is képzelem:

 

-Héjj Joe! Te! Itt valami Magyar hatóság azt akarja, hogy cégadatokat adjunk ki egy Floridai vállalatról!

– Kicsoda??? És miért kér ilyet?

– Magyarok, tudod valamelyik kis volt keleti blokk ország, pár éve EU, ha jól tudom, cégadatokat kérnek. – Persze, az hogy is ne! Vízummentesség nem kell? Höhöhö...

 

Itt egy tipp: Nézzen ki egy szimpatikus típust; vegye fel a kapcsolatot egy céggel, aki fuvaroz amcsiból haza; tervezzen be a régen vágyott Amerikai nyaralás a családdal; az utolsó 3 hétben licitáljon és nyerjen; levelezze le hol lesz az autó átvehető, fizessen be last minute útra; csináltasson nemzetközi jogsit és vegyen érdekes autót fél áron! A maradékból nem csak az kiruccanás költségeire futja.

A végére még egy bónuszautó: az elérhetetlen vágy, talán az első autó, ami miatt még bajuszt is növesztettem volna: Ferrari 308, tökéletes állapot, max 32.000, 5 millió, Bagatell egy álomért!